...akkor indul meg a hosszantartó felfelé ivelő rész (azaz szigmon nő). Na most valahogy én is így vagyok. Fura érzés, de most tökjó és kezdem leszarni a sok olyan dolgot, amik elbasznák a kedvem és jólérzem magam. Elég volt az önsajnálatból és ugyanúgy a rosszból. Úgy látszik végeszakad végre valahára.

Szóval, vmeik este voltam lent cigizni (mert jógyerek vagyok és lejárok a ház elé a rákokat etetni), akkor ötlött a fejembe, hogy "Bazmármeg hagyd abba ezt az szart. Minek? Most is tökjól vagy, csak nem látod" ("normális vagyok kéremszépen megmondták a hangok" :D). Szóval az az 5 perc egy nagy fordulópont volt és aztmondtam h elég. És most tök jó. Ráadásul másnap reggel, miután felkeltem, egy levél fogadott az egyik meg nem nevezendő közösségi portálon (van benne sok w), mégpedig a következő: megjelent a 2. versem egy főiskolás újságban. Hát ez megalapozta az egész napom hangulatát. Végre eljutottam az iskoláig is, ez maga is jó érzés volt, hogy benvtoltam. Teszem hozzá, egy olyan tanár is tartott órát, aki eddig nem, és naon szimpatikus ürge képében állította be magát nálam. Az meg a pont az i-re, hogy közölte, hogy ha szeretnék tartsak helyette egy előadást html-ből. Jahh és ha 2 hét múlvára megtanulom az xhtml-t, akkor megvan a félév végi jegyem is. Szal jónap volt ez a tegnap. Eddig. Aztán délután lett volna sulis rendezvényes megbeszélés, amire a kb 15 szervezőből eljött 5. Na ez felbaszta az agyamat nem kicsit zavart. De mind1, ha valaki arra nem veszi a fáradtságot, hogy eljöjjön, akkor a jövőben ne is szervezzen. Azért mi 5en (a végére megjött Matheus is, szal 6an) megbeszéltünk pár dolgot, pl azt h meg tudjuk ennyien is csinálni az egészet. Aztán kocsmalátogatás (szigorúan tárgyalás céljából!!! najó lecsúszott 1-2 sör is), majd haza és korán fekvés. (értsd éjfél )
Ma.. Ma nemvolt sulim, szal aludtam. Aztán bementem. Szavazni. Azok mellett, akik mellett egész eddig kiálltam. Fura érzés volt bedobni a cetlit, de jó értelemben fura: kicsit szar, de tudtam, hogy helyesen cselekszem és ez jóvolt. Ennyi. Erről többet senkitől sem akarok hallani, sem patkányozás, sem jólcselekedtél formában.

Várom az estét: Doktornéni hívott, hogy menjünk Toxicba pókerezni. Érzem, ez az én napom lesz, elnyerem a semmitnemérő aprópénzt, amit amúgyis én dobok be a közösbe. Dehát nem a győzelem a részvét, hanem a fontos :D
Holnap suli délig, délután kocsmatárgyalás, 3-kor összeröffenés megbeszélés céljából, este pedig találkozom egy ismerősömmel (eredetileg csak az újságot adta volna oda, gyakorlatilag meg dumálunk is egy keveset/sokat. magunkat ismerve sokat). Emiatt picit félek, az utóbbi kb 1,5 hónapban nem beszéltünk és nem éppen békés volt az utolsó beszélgetés. De hiányzik, és talán én is neki egy picit, és felül tudunk kerekedni a kevés rosszon a sok jóért cserébe. Jó lenne..határozottan.

Na mára ennyi, lehet éjjel még írok

Pápá