Talán nincs olyan, hogy jó vagy rossz dolog történik velünk, csak történnek dolgok, amiket különféleképpen élünk meg.

Ha az ember belegondol, rájön, a megélt pillanatok, percek, órák, hetek, hónapok, évek tapasztalatai által alakult ki az éppen aktuális személyisége. Az élete során történtek formálják, alakítják, tökéletesítik az embert. Soha senki sem lesz tökéletes, de jó úton halad felé, ha tanul a rossz dolgokból, éppúgy mint a jókból. Vegyünk egy egyszerű példát: gyermekkorunkban megvágjuk magunkat egy késsel, ezért a későbbiekben tudni fogjuk, hogy a kés éles, és vigyázunk, hogy ne vágjuk meg magunkat. Most akkor rossz dolog, hogy megvágtuk magunkat, mert fáj; avagy jó dolog, mert tanultunk belőle és elkerülünk egy esetleges későbbi, és talán komolyabb, sérülést? Ha megnézzük az ellenkezőjét: egész életünkben barátok vettek minket körül, akik mindig ott voltak. Jó dolog? Igen, jó, mert a barátokra szüksége van az embernek. Rossz dolog? Talán, mert nem tapasztaltuk meg, hogy milyen nélkülük élni, ezáltal kevesebbet tapasztalva az életből, kevésbé szeretve őket, mintha megtapasztaltuk volna, hogy milyen nélkülük; és ha egyszer valami által elvesztek azok az emberek, akik igazán fontosak voltak, nem tudjuk hogy kezdjük újra építgetni az épp romokban heverő életünket. Rossz dolog egy ilyen helyzetbe kerülni, mert senki sem kívánja magát hasonló szituációba, s jó, mert a későbbiekben sokkal többre fogja értékelni azokat, akik szeretek, jobban megbecsüli őket, mint azelőtt bármikor. Van egy ilyen vicc-féleség is (bár számomra nem az a kategória, inkább az az igazi bölcsesség-féle). Szóval ez a történet úgy néz ki, hogy egy gyermek kap ajándékba egy lovat.
Az emberek azt mondják: „Milyen jó dolog!”.
A zen mester azt mondja: „Meglátjuk.”.
Felcseperedik a gyermek, s egy napon leesik a lóról, eltörvén a lábát.
Az emberek azt mondják: „Szegény, milyen rossz dolog!”.
A zen mester azt mondja: „Meglátjuk.”.
A sors úgy hozza, kitör a háború, viszont az egykori gyermeknek nem kell mennie, mivel gipszben van a lába.
Az emberek azt mondják: „Milyen jó dolog!”.
A zen mester azt mondja: „Meglátjuk.”.
Tanulságos történet és pont kapcsolódik a témához, amit boncolgatni merészelek. Szóval most jó dolog, hogy kapott lovat, avagy rossz? Jó, mert nem kell háborúba mennie, rossz mert eltörte a lábát. Holott lehet, bár kicsi rá az esély, hogy meghatározó szerepe lett volna a háborúban és a hazája javára döntötte volna el az egészet, szóval vehetjük akár rossz dolognak is (avagy hatalmas hazafi és beleszakad a szíve, hogy nem harcolhat). Rossz, mert eltörte a lábát, jó, mert tanult a hibájából és ezentúl óvatosabb lesz a pacival szemben.
Létezik olyan, hogy jó és rossz? Jó embernek lenni, vagy rossz embernek lenni? Jót tenni, vagy rosszat tenni? Igen, léteznek ezek a dolgok, mégpedig mindenki saját fejében. Ott belül, ahova a szülők (jó esetben) beleverték, hogy szerintük mi a helyes (teszem hozzá, helyesen tették). Szóval felnevelték a gyereket ahogy tőlük tellett, az Ő értékrendjük szerint. Ha mások nevelték volna a gyereket, nagy valószínűséggel teljesen más ember lenne .Persze, erre sokan azt mondják, hogy meg van írva, mindenkinek sorsa van, amit nem kerülhet el. De ha azt mondjátok, hogy van sors, akkor miért nem szarunk a világba és hagyjuk hadd történjen velünk, aminek történnie kell? Hadd történjen, hiszen úgysem tudunk tenni semmit, mert hát predesztinálva van minden és mindenki, valami felhők közt üldögélő muksó már a születésünk pillanatára eldöntötte. (Felhők közt üldögélő valakivel tudjátok kire céloztam, de akármilyen másik formájában is hihettek, mind ugyanazt az egy dolog szimbolizálja. És az embereknek miért van szükségük ezekre a kitalált, mítikus körülmények között élt/nem élt/halt figurákra? Mert az emberek gyengék, és kell nekik valami kitalált kapaszkodó, egy olyan valami, amiben hihetnek, ez ad nekik erőt, ettől érzik magukat boldogabbnak. De ebbe nem akarok belemenni, nem a vallásokról akartam írni.). Szóval ott tartottunk, hogy kétféleképpen nevelnék ugyanazt a gyermeket, teljesen más lenne felnőtt korára, ugyanis más értékrendet tolmácsolnának neki a szülei, mások lennének számára a jó és rossz dolgok, a jó és rossz emberek is mást jelentenének számára. Mindemellett teljes mértékben lehetséges, hogy mindkét neveltetés helyes, mindkét értékrend jó, de mégis más lenne, más jelentené számára a jót és rosszat, kínt s boldogságot, attól függően, hogy kik mire nevelték.

Létezik olyan, hogy jó és rossz? Igen létezik, mindenki számára. Mindenki számára egyedi. Senkit sem szabad azért élből elítélni, mert számára mások a jó dolgok és mások a rosszak, mindettől függetlenül ő még lehet jó, csak egy másik értékrend szerint. Szerintem, ha megpróbáljuk megérteni, hogy miért és hogyan gondolkodik, azzal saját magunkat is jobbá tesszük, de nem csak a saját szemünkben, hanem az övében is…