Kezdeném ott, ahol abbahagytam: épp vártam az estét tegnap. Toxic, tali (nem késett Doktornéni, kivételes alkalom (azért ne útálj légyszi)), tétnek való pénzt viszem, kártya nincs sehol. Szóval vártuk a megváltót, a Kártyának Hozóját. Addig próbáltuk többieket beavatni a póker rejtelmeibe (kezdve azzal, hogy 2 ugyanolyan lap az a pár... a kis- és nagyvakokkal meg sem próbálkoztam már, inkább maradt az egységes alap). Hát érdekes játék volt. Jómagamat már a tapasztaltabb játékosok közé sorolnám, aki ismeri a pókert töviről hegyire (1-2 dolog a versenypókerből kimaradt, dehát versenyre nem járok..), és így igazából egy másik csajszival sikerült tarolni elég erősen, majd inkább azt mondtam h legyen egál, de 2ecskén sok értelme nincs már játszani. Közben szünetet tartva csocsó.. Na itt kezdett égni a pofám, mert az aki-velem-van-az-nyer stílusú játék ment, sztem közülük többet senki sem akar kiállni majd ellenem, dehát evvan. Na, nem fényezem magam tovább (vagy tényeket közlök, franc tudja). Matheus felhívott, hogy lent vannak Zöldben, menjek le, legalább 2ig ott fognak tartózkodni. Jó. Elindulok fél 2 előtt (Toxic-Green max 10 perc), felhívom, majd közli h nem lesznek ott sokáig már. Na mondom jóvan, vissza már minek, go home. Megjegyzendő, hogy 3-ra ért haza, majd közölte h "Hát Greenből elmentünk akkor". Nyamondom jóvan, maj' legközelebb. (teszem hozzá az este folyamán összesen kemény 4 sört ittam meg, a végére még spiccesnek sem voltam mondható és másnaposan keltem. rühellem.)
Szóval reggel sikerült kihagynom az órát az előbbiekben említettek miatt. Sebaj, beígértem 2-re Pascal tanítást egyik haver srácnak. Nade akkor előtte menjünk el tárgyalni a kocsmatúra (a rendezvény keretein belül szervezendő) egyik állomásának tulajával a "Főnökasszonnyal". Nagyszerű élmény volt: miután bementem, illedelmesen köszöntem, elmondtam, hogy mi lenne a felállás (teszem hozzá pultosok azt mondták, hogy OK előtte még), erre benne beindult a ragadozó ösztön majd letámadott ilyeténképp: "És az nekem mér jó? Mi hasznom van rajta?" valamint "Maguknál ez a kocsmatúra, ez nem így megy! Nem így néz ki egy kocsmatúra, meg ez különbenis miez? Ez nem kocsmatúra". [ ekkor fordult meg a fejemben, hogy
Hát persze, hogy megint feleslegesen aggódtam. Akkora kő esett le a szivemről az első 10 perc után, hogy sztem hallotta a fél város. Beszélgettünk, sétáltunk (gonosz módon közbeiktattam egy tárgyalást az egyik helyszínnel is, mert közel volt), tárgyaltam, sétáltunk, beszéltünk, meg lettem hívva egy gyrosra (csóró egyetemista vagyok még mindig), dumáltunk, kiültünk azokra a helyekre, ahova régen is mindig. Hihetetlenül jó volt. Úgy érzem, hogy sikerült helyrehozni egy barátságot. Mellesleg a lányról tudni kell, hogy egyszerűen ha beszélünk vagy találkozunk, az teljes mértékben feldobja a kedvemet és tökjó napom lesz tőle. Hihetetlen. Nem is feltétlenül direkt csinálja, ilyen hatással van rám a személyisége. Váá, hiányzott az elmúl 2,5 hónapban (korr: előző bejegyzésben 1,5-et írtam, utánaszámoltam és 2,5). Ami volt elmúlt, annyit megtanultam az elmúlt időben, hogy nem éri meg a múlton rágódni. Előre, csak előre kell nézni. Jahh és mivel valőszínűleg ez a leányzó fog még szerepelni itt, ezekben az írásokban, ezért írok egy nevet is: Picilány.
Nahh, aztán megyek haza hétvégére. Erre most nagyon szükségem van: sem net, sem itteni arcok, sem szervezés, sem rohanás, sem suli, sem semmi. 4 nap pihi otthon, hiányzik már nagyon. Mellesleg ritka alkalom, általában nyűg a hazamenetel, mert baromi hosszú az út, viszont otthon szeretek lenni (csak zavaró tény, hogy nincs net, ezért kimaradok mindenből..). Most az út nem érdekel, a pihi érdekel.
Nos asszem mára ennyi elég lesz, 1 óra és 22 perc és indul a buszom (30as meg 47 perc múlva), szóval itten hagylak titeket. Hétfőn délután/kedden reggel tervezem a visszatérést hőn szeretett városomba, majd meglátszik, hogy melyik fog összejönni. Lehet, hogy havertól írok egy bejegyzést vagy valami.
Legyetek jók és kellemes hétvégét mindenkinek!
Pápá
Utolsó kommentek