Ezek mennek velem...

Lezártam egy korszakot az életemben, méghozzá azt a korszakot, amikor ezt a blogot írtam. Rossz volt, hihetetlenül, de túléltem köszönhetően a barátaimnak. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik mellettem álltak, de legfőképp Enikőnek, Doktornéninek és M-nek! Sokat jelentetek számomra és tényleg nagyon hálás vagyok, hogy így kiálltatok mellettem és átsegítettetek a sok rosszon :)

Az utóbbi időben helyreállt az életem, sőt sokkal jobb, mint volt valaha is! Sokminden közrejátszik, de legfőképpen egy hölgyemény, akit Kittinek hívnak és nemrég beköltözött a szívembe, betöltve azt az űrt, ami eddig ott tátongott.

Ha esetleg valakit érdekel, hogy ki vagyok, és, hogy ki az kit szeretek, hát ím:

Nos most van időm írni ide egy keveset, szóval ismét örömködtetlek Titeket, tessék örülni! Jó pár dolog történt az elmúlt időszakban, összeszedem ezeket, meg az érzéseket, gondolatokat, amit a történések kiváltottak belőlem.

Talán nincs olyan, hogy jó vagy rossz dolog történik velünk, csak történnek dolgok, amiket különféleképpen élünk meg.

Ha az ember belegondol, rájön, a megélt pillanatok, percek, órák, hetek, hónapok, évek tapasztalatai által alakult ki az éppen aktuális személyisége. Az élete során történtek formálják, alakítják, tökéletesítik az embert.

Nem tudom miért vagyok itt. Nem tudom miért írom most ezeket a sorokat. Azt viszont pontosan tudom mi teszi boldoggá, avagy boldogtalanná ezt az időszakot, amit egyesek életnek hívnak. Ha tudományos szemmel nézzük, akkor ez nem más, mint egy élőlény azon korszaka, amíg a teste el tudja látni a létezéshez szükséges funkciókat. Mihelyst ez a dolog megszűnik, meghalunk. Az viszont már egy másik kérdés hogy akkor mi lesz velünk. De jelen pillanatban nem a tudományról akarok beszélni, hanem arról, hogy mi az ami jóvá/rosszá teszi a születés és a halál közi időszakot.

Pont egy hete ilyenkor írtam utoljára..kicsit elhanyagoltam az oldalt, meg sok minden mást is. Eléggé sok minden történt/történik jelenleg is és egyáltalán nem illethetőek ezen dolgok a pozitív jelzővel..

Nah megint itten vagyok és fárasztalak Titeket a sok hülyeségemmel, nyamind1.

Nah írok még egy valamit ide néktek, mielőtt elindulnék hazafelé (kereken 1:59 perc múlva megy a buszom). Szal ez az utóbbi 2 nap érdekes volt, de határozottan a "nagyon jó" kategóriába tartoznak. Póker, csocsó, sör, tárgyalások, megbeszélés, találkozó, kb erről szól ez a szösszenet

...akkor indul meg a hosszantartó felfelé ivelő rész (azaz szigmon nő). Na most valahogy én is így vagyok. Fura érzés, de most tökjó és kezdem leszarni a sok olyan dolgot, amik elbasznák a kedvem és jólérzem magam. Elég volt az önsajnálatból és ugyanúgy a rosszból. Úgy látszik végeszakad végre valahára.

Az ember élete olyan, mint egy szinus görbe: néha fent, néha lent, általában a kettő között.. Amikor azt hiszed, hogy már elérted a legalját, akkor ébredsz rá, hogy neeeem, ez még nem a legalja. A  rossz csőstül jön. Egyszerre. Egymást követően. Folyamatosan rugdal le a magasból, még akkor is folytatná, amikor már elérted a tényleges padlót, de ekkor már teljesen mindegy. Eljutsz egy olyan pontra, ahonnét már bárki rugdoshat bárhányszor, egyszerűen elfogadod és nem fáj. Amia legrosszabb: nem is érdekel.

Ismét itten, a többnapos kimaradás oka a címben említett nem túl előnyös emberi tulajdonság illetőleg az érdembeli történések hiánya.
Ugyebár a keddi macskajajnak köszönhetően aznap nem voltam suliban, szerdán nem van órám, csütörtökön elaludtam, pénteken meg akk már minek bemenni, szal itt tartok. Jövő héttől picit többet szeretnék járni. De még így is van annyi dolog, hogy alig látok ki belőlük, nemhogy még suli is..

Asszem a cím összefoglalja az elmúlt kb 24 órámat..

Szóval az egész ott kezdődött, hogy tegnap délután.. Programozgattam, játszottam egy keveset, kajáltam, tehát semmi különös. Estére meg volt beszélve, hogy találka 8-9 között Toxicban, odajön mindenki aztán buli reggelig. 2 haver srác korábban ment le, de koppantak az ajtón, mivel új nyitvatartás lépett életbe mától, szóval felhívtak aztán elcsöveztünk nálunk amíg nem nyitottak ki. A helyszínre érve igénybe vettük a sör mámorító hatását, valamint kihasználtuk az ingyencsocsó adta fantasztikus lehetőséget (ergo csocsózva söröztünk, vagy fordítva, kinek mi).

Eltelt még egy nap, szal megint itt az ideje a szerény létszámú olvasóközönségem számára elkészíteni a napi olvasnivalót (meg persze magamnak is, önző vok mi? muhaha)

Üdv mindenki!

Úgy gondoltam írok én is egy ilyenfajta blogszerűséget, meglátjuk mi fog kisülni belőle..

Először is: magamról annyit, hogy egy huszonpáréves feketébe öltözött rockerfajzat vagyok, akinek mostanság nem van túl jó sora, majd a későbbiekben talán meglátjátok miért is mondom ezt.