Ezek mennek velem...

Pont egy hete ilyenkor írtam utoljára..kicsit elhanyagoltam az oldalt, meg sok minden mást is. Eléggé sok minden történt/történik jelenleg is és egyáltalán nem illethetőek ezen dolgok a pozitív jelzővel..

Ott kezdeném ezt a szösszenetet, hogy ugye kibékültükn egy volt barátommal. Ez így jó is volt, meg minden. Majdnem egy hétig. Sikerült megint összekapni. Nagyszerű. (ha nem hinnék magamban annyira, amennyire most hiszek, már rég összeomlottam volna.. számtalanszor végiggondolom a dolgokat, hogy én voltam-e a hülye xy helyzetben, de mindig rá kell jöjjek, hogy nem csak rajtam/egyáltalán nem rajtam múlott..) Mindez történt szerdán este hangulatban. A következő 2 nap szinte semmi sem történt, punnyadás ezerrel, órák elmaradtak.. Szombaton a várva várt buli. 5-kor csörög a telefon, hogy van sör menjek most. Jó, megyek. Spar felett tali, aztán le hangulat, majd 2-essel berobogtunk árkádig, onnét meg irány a pince, álá toxic (mivel nem volt időm itthon enni, ezért betévedtem a mekibe enni, ritka alkalmak egyike, hogy van pénzem ilyesmire). Hát az este felemásra sikeredett: lent volt kedves volt barát, aki még csak oda sem köszönt amikor lejött, majd amikor ráköszöntem megveregette a hátamat, ezzel letudva. Hát itt alapból kezdett érdekes lenni. Másik dolog pedig 2 jóbarátom, egy párocska, és őket látni éppen szarban s 'haragban' az nem jó érzés. Főleg, látni ahogy x le sem szarja y fejét és mással tölti az estéjét, y-nak ezzel kést forgatva a szívében, úgy hogy még talán csak nem is fogja fel, hogy mit tesz. Amúgy a koncertek baromi jók voltak, Triton első sorban (bár valami ostoba nőszemély szétmarcangolta a kezemet, mert bemerészeltem állni őfelsége elé a koncert alatt..) És mivel a rossz csőstül jön, az este végén még megkaptam, hogy én mekkora egy senkiházi faszkalap vagyok, egy olyan embertől, akinek fogalma sincs arról, hogy mit beszél és miért mondja amit mond. Kurvajó. Szépen szólva. Viszont lent volt egy csomó olyan ember is, akik a legfontosabbak jelenleg: Doktornéni, M, Enikő (róla még nem írtam semmit, szal itt az ideje: gyerekkorunk óta ismerjük egymást szüleink révén, de igazából barátság csak azóta alakult ki, mióta ő is ugyanabba a városba jár suliba, mint én. Nagyon sokat segít a szarban, és ez viszont is igaz. Amolyan szimbiózis ha csúnyán akarok fogalmazni, de nagyon imádom őt) és még jópáran, akiket jelenleg nem említek, majd lesz még rá alkalom bőven.

Vasárnap enyhe másnap, punnyadás, hétfőn sem semmi különös. Ma (illetve már lassan 4 órája már tegnap) sikerült elaludnom pár órát, de azért nagy büszkén a megbeszélésen megjelentem (teszem hozzá, az orrom előtt ment el a tanár, akivel úgy cirka 15 perccel azelőtt órám lett volna, rohadt Murphy). Kiosztottuk az állomásokat, állomásvezetőket, lefixáltuk a maradék előadót, egyszóval ez a része legalább simán ment. Kidobtuk a szervező banda egy jelentős hányadát inaktivitásuk miatt, amiből meg is lett a sértődés, természetesen ki más részéről, mint volt honlapfejlesztő társaméról. Ahogy elnéztem senki sem lepődött meg az újabb hisztijén, amit jelen esetben körlevél formájában osztott meg velünk. Viszont énekelhetném Akelától a Ki ad nekem pénzt című dalt, ugyanis még mindig stagnál a költségvetés kerek 0 Ft-on, de legalább a hallgatói önkormányzat már biztos hogy ad, csak a maradék kb 5 nullás összeg hiányzik. Csütörtökre meg szedhetem össze az általam kieszközölt feladatokat, amiket az állomásomon megjelenő mindenféle fazonú és korú egyéneknek el kell végezniük, hogy legyen sok punt(y)uk a végén és az ő csapatuk nyerjen. Lassan már látom a végét.. (mellékesen pszichológiailag szánalmas eset vagyok, hogy beletemetkezem ebbe a szervezésbe, hogy ne foglalkozzak a másik problémáimmal. Ezt akarom átfordítani jelenleg olyan formában, hogy megosztom a szervezést és a tanulást, akkor még jól fogok kijönni az egészből, a gondok meg megoldódnak. ha meg nem, akkor megvárnak, nem futnak el)

Úgy döntöttem, hogy a hétvége folyamán hazautazom, otthon töltve a tavaszi szünetet. Nem tudom miért, de mostanság szívesen vagyok otthon és tök jól érzem magam. Valószínűleg csak menekülés a problémák elől, de nem érdekel (ismét pszichológia, mellesleg imádom ezt a tudományágat, csak kevés vagyok hozzá, hogy ezt tanulhassam).

Na már asszem ennyi, lassacskán elteszem magam alunni, mer néha kell azt is.